Február van. Két nap híján március. Eltelt öt hónap anélkül hogy egy betűt is írtam volna a legkedvesebb projektemről, de hát jobb később, mint soha, nem?

A munkások már elmentek – jó pár hónapja – most már csak a kalapács és én vagyunk a világ ellen. Na jó, ez költői túlzás, itt van a Phárom, egy rakás csavar meg tipli, a téglák maradéka az erkélyen, egy-két kósza cuccom anyánál, és a véget nem érő vágy, hogy tovább szépítgessem és újítgassam Kislakást.

Mielőtt még nagyon előre szaladnék a dolgokkal, arra jutottam, hogy Titeket sem hagylak ki az izgalmakkal teli folyamatból, a változásból, amint a rút kislakásból egy félig kész, modern-de-mégsem, indusztriál-de-mégsem, skandináv-de-mégsem stílusú, Alexának dirigálós odú válik a panelből.

Íme a panel before: