Ma volt az első olyan napsütéses nap az évben, amikor már én is elhittem, hogy itt a tavasz. Felvettem az edzőnacim, rádobtam a kabátot, majd nagy bátran kiléptem a friss levegőre, arra számítva, hogy a meleg tavaszi szellő és napfény gyengéden cirógatják majd az arcom. Aha. Tudjátok mi cirógatta? JEGES. FAGYOS. ŐRÜLT. SZÉL. Köszönöm, tavasz.

Szóval miután a lelkesedésem mégis inkább a biztonságos és szélmentes négy fal közé szorítottam, arra gondoltam, a meleg jegyében elkezdek egy számomra nagyon-nagyon kedves projekten dolgozni, ez pedig nem más, mint a pirinyó, déli fekvésű, nyári hónapokban mindent megolvasztó, nem több, mint kétszemélyes… panelerkélyem.

Sok olyan fotót láttam az utóbbi hetekben-hónapokban, amik azonnal erős érzelmeket váltottak ki belőlem, és nem csupán azért mert esztétikailag gyönyörködtettek, de funkcionálisak is voltak. Élek-halok a minimál dizájnért, de magamat ismerve, rengeteg kacatot halmozok fel, és tárolom... hogy is mondjam? Kihasználva az egész rendelkezésre álló teret, kényesen ügyelve rá, hogy egy szabad szpotot se hagyjak. Na jó, csak a rosszabb napokon. Mindenesetre, az én életvitelemhez nagyon kell az olyan tároló, ami mintegy kupiszobaként funkciónál, azaz sok mindent be lehet szórni, elzárva a kíváncsi szemek elől.

Nos, mielőtt még nagyon belemennék, pontosan mire is gondoltam, és hogyan is fog ez testet ölteni, arra gondoltam megosztom milyen volt előtte, mi a kiindulási alap:

Ez a bejegyzés a sorozat első cikke, a továbbiakban megmutatom majd a terveket, aztán pedig természetesen az új erkélyt is teljes pompájában.

Nálatok már készen áll az erkély az új szezonra? Vagy még csak tervező fázis? Netalán inspiráció gyűjtés? Bármelyik legyen is, osszátok meg velünk, hogy együtt izgulhassunk a mindenki terasz projektjéért.